A Szilicei-fennsík
Szilicei-fennsík
A Szilicei-fennsík (Silická planina) a legnagyobb a Szlovák Karszt fennsíkaji közül, kiterjedése mintegy 150 km² és délen terül el. Két ország, Szlovákia és Magyarország területén található. Felszínét mészkőfennsík alkotja. A fennsík viszonylag erdőtlen, csupasz síkság. A Szilicei-fennsík a geomorfológiai tagoltsűg értelmében a Szlovák Érchegység területéhez, azon belül a Szlovák Karszthoz tartozik és része a Belső Nyugati Kárpátoknak.
A Pelsőci-fennsíktól nyugaton a Sajó völgye választja el, az Alsó-hegy fennsíktól pedig a Torna patak. Délen a Rima-medence határolja, északról pedig meredek domboldal választja el a Rozsnyói-katlantól. Keleti határát az Almási nyereg képezi, amelset Szoroskőnek is neveznek. A fennsíkot világos triászkori mészkő alkotja. A legmagasabb csúcsok északon találhatók: Kis-hegy (679 m) és a Drieňovec (676 m), innen fokozatosan csökken az összmagasság egészen 450 méterig, a Domicai barlang területén.
Egy másik jelentős csúcs a Leánykő (660 m.n.m.). A csúcsról megcsodálhatjuk a Szlovák Karsztra és a Rozsnyói-hegységre nyíló panorámát. A Szilicei-fennsík északnyugati szélén, Berzéte felett magasodnak a messziről is látható Berzétei sziklák. A Szilicei-fennsík tulajdonképpen rendelkezik a jellegzetesen karsztos és részben fluviokarsztos domborzattal is. Itt található a legtöbb karsztképződmény a Szlovák Karszt fennsíkjai közül.
A leginkább vonzó látnivalók a szilicei barlangok és szakadékok. Összesen 17 barlang és 14 szakadék került feltárásra eddig. A barlangok közül a legismertebb a Szilice-jégbarlang (Silická ľadnica), a Gombaszögi-barlang (Gombasecká jaskyňa), a Pelsőcardói -barlang (Ardovská jaskyňa), a Majko- barlang (Májkova jaskyňa) a Milada, a Körtvélyesi-barlang (Hrušovská jaskyňa) és a Domicai-barlang. A Domicai, Kraszanhorkai és a Gömbaszogi barlangok látogathatók. A Bába-lyuk (Babská diera) egy 46 méter hosszú függőleges barlangszakadék és a kyjaticei ősember kultikus rituáléinak színhelye. Ezenkívül itt található még a Szlovék Karszt legmélyebb szakadéka - a Barázda 180 m, a Kis Vasszakadék (Malá železná priepasť) 142 m és a Veľká Bukova 141 m.
Kecső, Szilice és Szádvárborsa környékén viszonylag nagy kiterjedésű, lecsupaszított fennsík-szeletek teszik egyedivé a tájképet. Kevésbé jellegzetese karsztképződmények a felszíni tavak.
Pelsőc
Pelsőc (Plešivec) a Rozsnyói-járás egyik települése, a Sajó folyó és a Csetnek patak összefolyásánál fekszik. Délnyugatról a Szlovák Karszt Nemzeti Park kapuja, amely a Pelsőci-fennsíkkal kezdődik. Erről a kopár meredek fennsíkról kapta szláv eredetű nevét a község.
Az eredetileg középkori kisváros a nemes Bebek-nemzetség székhelye volt, akik várat és templomot építettek itt. A gótikus templom különlegesfresküival ma a református egyház szogálatában áll. A várból csupán egy mintegy 6 m magas falrész maradt meg.
A község ma fontos közúti ls vasúti csomópont, a régió közigazgatási és kulturális központja.
A község környékén különféle érdekességeket is találunk, mint pl. a víznyelőket, szakadékot, forrást, barlangokat, értékes növényeket és állatokat. A Pelsőci-fennsík legismertebb szakadékai a Csengő-lyuk (Zvonivá jama) és a Vaddisznó-zsomboly (Diviačia priepasť).
Hosszúszó
Hosszúszó (Dlhá Ves) község a Szlovák Karszt Nemzeti Park déli részén található, a Szilicei-fennsík mészkőplatójának délnyugati szélén, egészen a Hosszúszói zsákvölgyben, a magyar határtól 3 km-re, a világhírű Domicai-barlang közelében. A község mellett található az Aggtelek - Domica nemzetközi határátkelőhely. A dombos határt északkeleten tölgyesek és cserjék fedik.
A község neve fokozatosan alakult ki a Horuati, Hoziwzo, Wziuzow, Hosúsow, Hosúsovo szavakból a mai Hosszúszóvá. A Kacsics-család , majd a 16. század közepéig a Bejei-család birtokolta. A 14. században vámkapu volt itt a Tornára vezető úton. A községet 1938-45 között Magyarországhoz csatolták.
Ma is találunk itt jó állapotban lévő hagyományos gömöri parasztházakat a 20. század elejéről és a 19. század végéről.
A községben rendszeresen szerveznek kulturális és közösségi eseményeket, ápolják a hagyományos kézművességet. A népi hagyományos foglalkozások közül ma is él a faszénégetés, szövés, csipkeverés, üvegfestés.
Domicai-barlang
A Domicai-barlang a Szlovák Karszt Nemzeti Park legismertebb és leghosszabb barlangja. A Szilicei-fennsíkon található a Domica központban, nem messze Kecső és Hosszúszó községektől.
A jelentős geomorfológiai értékek mellett a különösen ritka régészeti leletek miatt érdemel figyelmet, rendkívül gazdag szintercsúcsokban és dobokban, illetve különféle denevérfajok lakóhelye is.Nem kevesebb, mint 16 fajta denevér él a barlangban, számuk mintegy 1500. A barlang a szilicei lemezt alkotó mezozoikumi, közép-triászbeli világos, wetterstein-féle mészkövekben alakult ki, tektonikus zavarok következtében, a földfelszín alatti folyók, a Styx és a Domica-patak által kifejtett korrózió és az erózió útján.
A barlangot 1926-ban fedezték fel és 1995-ben, a Szlovák Karszt további barlangjaival együtt felerült az UNESCO Világörökség listájára.
A számtalansztalgmitet és sztalagtitet kialakító cseppkődíszek igazán csodálatosak. Egyedülállóak a sugaras cseppkövek, a sztalagmit-pagodák és a római fürdő stílusát idéző lépcsős vízesések. Ha a földfelszínről elegendő mennyiségű folyadék érkezik, a Styx folyón hajózni is lehet. A sétahajóút 150 m hosszú. A barlang egybekapcsolódik az Ördöglyuk barlanggal, és egy egységet képez a magyarországi Baradla-barlanggal, mintegy 25 km hosszúságban. A Domicai-barlang belső területe 5368 m hosszú, ebből 1315 m látogatható. A benti hőmérséklet 11°C körüli, a páratartalom 98%.
Természetes szépségének köszönhetően a Domicai-barlangot a filmesek is kihasználták, itt forgatták Pavol Dobšinský gyűjtése nyomán a Só c. népmesét.
A parkoló közvetlenül a fogadótér előtt található, mellette tanösvény vezet. A fogadótér belső terében ismeretterjesztő kiállítás is látható. A tömegközlekedés legközelebbi állomása Kecső és Domica (autóbusz). Autóval a következő útvonalat ajánljuk: Rozsnyóról Pelsőcön át DOmica irányába - 25 km, Tornaljáról Pelsőcön át Domica irányába - 25 km.
A barlangséta útvonalának adatai:
Hosszúság: 780 m, 1180 m, 930 m
Időtartam: 45 perc, 60 perc, 60 perc
Válaszható séták: Rövid körút, Hosszú körút (hajózás nélkül), Körút hajóval
Nyitva tartás:
Főszezon (június – augusztus)
Körút hajózás nélkül 9:00 – 16:00
Belépők:
Rövid körút:felnőtt 6 €, diák és nyugdíjas 5 €, gyerekek 3 €
Hosszú körút, körút hajózással: felnőtt 7 €, diák és nyugdíjas 6 €, gyerekek 3,50 €
Kecső
Kecső (Kečovo) község a magyar határ közelében, a Szilicei-fennsík mészkőplatójának déli határán fekszik. A község domborzata dombság-jellegű, felszíni vizek nélküli és kevéssé erdős. A környék gazdag víznyelőkben, szakadékokban és barlangokban. A faluról szóló első írásos emlék a 13. századból származik. A 16. században a török megszállást követően teljesen elnéptelenedett és a 18. században települt be ismét.
A községben korábban mezőgazdasággal, kovácsmesterséggel, állattenyésztéssel, szén-és mészégetéssel foglalkoztak. 1939 és 1945 között a községet Magyarországhoz csatolták.
A község műemlékei közé tartozik a klasszikus stílusban épült evangélikus templom 1820-ból, az Úr Mennybemenetele római katolikus, szintén klasszikus stílusban épült templom a 19. századból, továbbá néhány jó állapotban fennmaradt hagyományos gömöri parasztház.
Védettséget élvez az itt található karrmező, a Maliník-hegy (493) mészköves domboldalában, amely a legnagyobb az egész országban.
Szádvárborsa
Szádvárborsa (Silická Brezová) a Rozsnyói járásban és a Gömöri régióban fekszik, a Szilicei-fennsíkon, amely a Szlovák Karszt NP közepén terül el.
A falu határában talált számos régészeti lelet azt bizonyítja, hogy már az újkőkorszakban éltek itt emberek. A jelenk szerint a halstatti kultúrát követően egészen a középkorig megszakadt a terület folyamatos lakottsága. 1938 és 1945 között a község Magyarországhoz tartozott. A helyi lakosok mezőgazdasággal és állatenyésztéssel foglalkoztak. Az ólombánya nem hozott nagyobb léptékű felvirágzást, a falu számára a múltban és manapság is inkább a vörösmárvány-bányászat jelentős.
A falu környékén különféle érdekes természeti képződmények láthatók, mint pl. a víznyelők, szakadékok, források, barlangok, értékes növény-és állatvilág. Szádvárborsa közigazgatási területéhez további látnivalók is tartoznak: a Királykút Természeti Rezervátum, a Milada-barlang és a Vöröskői zsomboly (Zvonivá priepasť), amelyek az UNESCO Világörökség listájára is felkerültek. A műemlékek sorban említsük meg a 16. századi reneszánsz templomot, ahol a festett, fából készült szószék a 18. századból származik. Ezenkívül számos, jó állapotoban fennmaradt parasztház is található itt a 19. és 20. század fordulójáról. A községben egy korabeli kutat is találunk, amely a mai napig működik.
Pelsőcardó
A község a Szilicei-fennsík nyugati hatéréban fekszik, Rozsnyótól 20 km-re délnyugatra. Az első írásos emlék a 13. század első feléből származik. A községet királyi csőszök alapították egy korábbi településből. 1682-ben lerombolták. Újonnani betelepítésére csak 1740-ben került sor. 1939 és 1945 között Pelsőcardót (Ardovo) Magyarországhoz csatolták. Lakosai a múltban juhtenyésztéssel és szénégetéssel foglalkoztak, a középkorban ólombányák működtek itt.
Pelsőcardót leginkább a Pelsőcardói-barlangról ismert. Ez a barlang nem látogatható, védett természeti műemlék és régészeti lelőhely. A barlangban cseppkődíszek vannak és ritka denevérfajok élőhelye.
A jelentős műemlékek közül emítsük meg az 1788-ban épült evangélikus templomot, amely a falu legmagasabb pontján áll és nemzeti kulturális műemlék. Egy másik fotntos épület a Máté háza parasztház 1852-ből, amely szintén nemzeti kulturális műemlék és a helyi népi építészet példája. Jelenéeg régiségek kiállítása várja itt a látogatókat. Ezen kívül találhatunk még a faluban számos jó állapotoban megmaradt parasztházat.
Megőriztek néhány népi mesterséget, kézművességet is: a faszénégetést, faszerszámok gyártását, nyírfaseprűk és csuhébábok készítését, stb. A legtevékenyebbek a vadász-egylet és a barlangkutató klub tagjai, akik más régiókból és országokból is hoznak vendégeket Pelsőcardóra (Magyarország, Csehország).
Az útvonal leírása
Az útvonal a falu közepén álló templomtorony melletti nagy parkolón indul. Itt tudunk rácsatlakozni a piros jelzésre, Szádvárborsa (Silická Brezová) és a Domicai-barlang felé. A teljes útvonalat a piros kerékpáros jelzés mentén tesszük meg.
Rögtön az elején jól belemelegítünk az emelkedőnek köszünhetően, amíg elérünk a piros jelzés kereszteződéséig. Folytassa az utat az 587-es úton, a Domicai-barlang irányába. Pompás mezőkön és réteken halad majd, Pelsőcardó és Hosszúszó községeken át, amíg elér egészen a Domicai-barlangig. Errefelé csendesek az utak, autóval is csak ritkán találkozunk.
A barlang mellett egy kicsit megpihenhet, felfrissülhet, vagy akár a barlangot is meglátogathatja. Az útvonal továbbra is az 587-es úton folytatódik. A következő kereszteződésen, ami az utolsó a magyar határ előtt, térjen balra Kecső felé (Kečovo).
Kecső falujában kiváló tájékozodási pont a helyi templom. Haladjon el mellette. Fokozatosan véget ér a falu, és vele elfogy a betonút is. A falun mögött egy kavicsos emelkedő következik. Ezután szint érintetlen fennsíkokra jutunk el, ami manapság ritkaságszámba megy.
Néhny erdős és mezős kilométer után elérkezik Szádvárborsa községbe. Haladjon el a kis park és a templomtorony mellett. Folytassa az utat továbbra is a piros jelzésen és így visszaérkezik Pelsőcre. Lesz még itt befejezésül egy kis emelkedő, de végül egy nagyot gurulhat egész Pelsőcig, és így az utolsó kilométerek igazán gyorsan elfogynak.
Az útvonal éppen a nyugodtsága miatt kivételes. Noha többnyire betonúton haladunk, az autó ritka látvány. Kicsit mintha visszautaztunk volna az időben, olyan községekbe, ahol béke és nyugalom honol.